A levegő páratartalma és a légúti fertőzések

A légúti fertőzések, például az influenza vagy a koronavírusok átadása szinte kizárólag beltéren, emberről emberre történik. A levegő páratartalmának kihatása van a fertőzés kockázatára. A leggyakoribb légi úton történő átadás közeli fertőzés esetében cseppek, távoli fertőzés esetében aeroszolok formájában: egy másik ember belélegzi a vírusokat, amelyeket a felső légutak nyálkahártyái felvesznek. A szemcsék méretétől függően csepp- vagy aeroszol-átadásról beszélünk. A csekély méretük miatt az aeroszolok rendkívül könnyűek. A vírusokkal feltöltött aeroszolok jelentős ideig tudnak terjedni a levegőben. A relatív páratartalomnak közvetlen hatása van az aeroszolok hatótávjára, lebegési és fertőzőképességére.

 

Gesundheit Symptome Gesunde Gebäude Kosten/Nutzen Referenzen/Best Practice Medizinische Studien Partner FaQ

 

A legkisebb fertőzési kockázat 40 és 60 % közötti páratartalomnál áll fenn

A páratartalom nagy jelentőséggel bír a vírusokkal telített aeroszolok lebegési tulajdonságai szempontjából. Míg a köhögésnél vagy tüsszentésnél kijutó, nagyobb és nehezebb cseppek néhány másodperc alatt a padlóra süllyednek, a kisebb és könnyebb aeroszolok órákon át lebeghetnek a levegőben. Az aeroszolok lényegében vízből, az abban oldott sókból és fehérjékből állnak. 40 % alatti relatív páratartalom esetén az aeroszolok elveszítik a víztartalmukat, és kiszáradnak. Száraz aeroszolok jönnek létre, amelyek kisebbek és könnyebbek, és még tovább a helyiség levegőjében tudnak maradni. A nedves aeroszolokhoz képest a kisebb víztartalmuk miatt kevésbé ragadósak, és kevésbé tapadnak össze. A helyiség használóinak mozgása következtében a száraz aeroszolok hamarabb felverődnek a felületekről, és tovább terjednek.

 

 

A vírusok száraz levegőben tovább élnek

A lebegési tulajdonságok mellett a páratartalomnak jelentős hatása van a csíracseppek fertőzési tulajdonságaira is. 40 %-os relatív páratartalom alatt az aeroszolok olyan nagy mértékben kiszáradnak, hogy a bennük található sók kikristályosodnak. Így a vírusok konzerválódnak, ami miatt hosszabb ideig fertőzőek maradnak. A belélegzés során a kikristályosodó sók feloldódnak a nedves légutakban. A még mindig fertőző vírusok felszabadulnak a légutak nyálkahártyáin, és fertőzések kialakulásához vezethetnek. Amennyiben a relatív páratartalom 40 és 60 % között van, akkor az aeroszolok víztartalma csak olyan mértékben párolog el, hogy a sókoncentráció kikristályosodás nélkül erősen megemelkedjen, és a benne található vírusok inaktiválódjanak.

 

A vírusok élettartama

 

A nedves nyálkahártyák jobban védenek

Az ember nincs védtelenül kiszolgáltatva a vírusok és baktériumok támadásainak. Az immunrendszerünk működőképessége dönti el, hogy megbetegszünk-e, és milyen gyorsan épülünk fel. A légutakban a nyálkahártyák az öntisztítási funkcióikkal védenek minket a fertőzésektől. A nyálkahártyák felületét finom csillószőrök találhatók, amelyek egy vékony váladékrétegben (szol-réteg) szabadon tudnak mozogni. Efelett egy ragacsos gélréteg található, amelyben a belélegzett vírusok, baktériumok és légszennyező anyagok nagy része megragad. Ameddig a csillószőrök szabadon tudnak mozogni, addig a váladékot a mikroorganizmusokkal együtt a gégefő irányába továbbítják, ahonnan az lenyelhető vagy felköhöghető. Csökkenő páratartalom esetén a kórokozók kiszállítása azonban elveszíti a hatékonyságát.

Az alacsony páratartalom vizet von el a szol-rétegtől. A csillószőrök egyre inkább lenyomódnak, és elveszítik mozgóképességüket. A nyálkahártyák növekvő viszkozitása egyre inkább a nyálkaáramlás gátlásához és a nyálkahártya-sejteken keresztül bejutó vírusok miatti fertőzési kockázat növekedéséhez vezet. Amennyiben a relatív páratartalom 20 %-ra csökken, akkor az öntisztítási folyamat teljesen leáll. Vizsgálatok kimutatták, hogy a legnagyobb szállítási sebességet, ezáltal a legkisebb fertőzési kockázatot 45 %-os relatív páratartalommal lehet elérni.

A nyálkahártyák öntisztítása különböző, relatív páratartalom szintek mellett

 

Gyengébb immunvédelem száraz levegő esetén

Túl száraz levegő esetén ezen felül két további mechanizmus is közvetlen hatással van az immunvédelemre, és hatástalanítja a velünk született immunrendszerünket. A nagyon száraz levegő belélegzése a hámsejtek károsodásához vezet, és kihatással van a légúti hám (tüdősejtek) javítására. Ezek fizikai gátat képeznek a nyálkaréteg alatt, amely megakadályozza, hogy a vírus bejusson a gazdasejtbe. Ezen felül az alacsony páratartalom mérsékelheti az interferon-képzést a tüdőszövetben. Az interferonok hírközlőanyagként fehérjetermelést (antivirális gének) váltanak ki, amelyek szembeszállnak a bejutott vírusokkal, ezáltal akadályozzák a vírusok szaporodását.

 

A gyakorlatból: Levegő párásítás és beszédhang