A textiliparban a levegő párásítás számos esetben a minőségbiztosítás része. A cérnák és anyagok gyorsan reagálnak a túl száraz vagy túl párás levegőre. A szálak gyorsan töredezetté válnak, hosszanti és keresztirányban összehúzódnak vagy kitágulnak. Ez csökkenti a félkész- és késztermékek minőségét, és többletköltségeket okoz a textilgyártás során.

Rugalmasság és szakítószilárdság

A cérnáknak és a félkész-termékeknek a szövet elkészüléséig, ill. akár a végtermék elkészüléséig megfelelő saját nedvesség kell rendelkezniük, amelynek egyensúlyban kell lennie a környező levegő relatív páratartalmával. Alacsony relatív páratartalom esetén az anyagok elveszítik rugalmasságukat és szakítószilárdságukat. Így például pamuttermékek esetében bizonyosodott be (forrás: Institut of Textile Technology, USA), hogy a relatív páratartalom 60%-ról 70%-ra történő növelésével az elaszticitás több, mint 15%-kal növekedett. Megfelelő páratartalom esetén a bőr is megőrzi természetes tulajdonságait, és így kiváló minőségű termékekké dolgozható fel.

Elektrosztatika

Alacsony relatív páratartalom esetén további termeléskorlátozó tényezőként jelentkezik a textiliparban az elektrosztatikus feltöltődés. Különösen a teljesen szintetikus szálak, például a perlon vagy a nejlon, töltődnek fel könnyen száraz környezetben. A hiányzó elektromos vezetőképesség következtében a termelés során keletkező azonos nevű elektromos töltések nem tudnak eláramlani. Az azonos töltésű elektromos műszálak taszítják egymást, és megnehezítik a sima, szilárd cérnává történő gépi feldolgozást, amely a homogén szövetek gyártásának előfeltétele.

A gépalkatrészek, pl. a hengerek vagy szemek, közötti súrlódás a természetes szálak, mint a gyapjú, len vagy juta esetében is a textilgyártást, textilfeldolgozást és nemesítést zavaró feltöltődési jelenségekhez vezethetnek. A kiegészítő levegő párásítás a természetes és műszálak esetében is biztosítja az optimális termelési feltételeket.